Száműzetésben, nyomorban nőtt fel, mert apja ellenzéki volt a maoi Kínában. Ő maga viszont a rezsim ünnepelt művésze lett. Aztán ő is szembefordul vele. Nyugatra menekül, de Nyugaton is ellenzéki lesz. A juxtapozíció az ellenzékiség művészete. Olyan kompozíciós technika, amely során a művész úgy hoz létre új jelentést, hangsúlyoz ki mondanivalót, hogy két vagy több kontrasztos elemet helyez egymás mellé.

⁠⁠A műsor kibeszélő, beszélgető oldalát itt találod!⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠ Kattints és Iratkozz fel a hírlevelünkre⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠

Erről lesz szó a műsorban:

A száműzetés öröksége: Ai Weiwei gyermekkora, melyet apjával, az elítélt költővel egy földbe vájt üregben töltött, alapvetően meghatározta a hatalomhoz való viszonyát és esztétikai érzékenységét.
A "Madárfészek" dilemmája: Hogyan vett részt a pekingi olimpia ikonikus stadionjának tervezésében, és miért határolódott el tőle később, "gyönyörű börtönnek" nevezve azt.
A 81 napos csend: A 2011-es titkos fogvatartásának története, ahol az állandó megfigyelést művészeti alapanyaggá konvertálta (S.A.C.R.E.D. installáció).
A Nyugat kritikusa: Miért fordult szembe a nyugati demokráciákkal a menekültválság és a szólásszabadság (Assange-ügy) kapcsán, miután Berlinbe költözött.
A milliárdos aktivista: Az ellentmondás a kapitalizmus-kritika és a műkereskedelemben felhalmozott 50-250 millió dolláros vagyon között.

Learn more about your ad choices. Visit megaphone.fm/adchoices

Ai Weiwei – Kelet és Nyugat ellenzéke | Hatalmas Arcok EP65