Az Anno Budapest 2026 július 12-i adásában vonatra szálltunk és nyaralni indultunk nyugat felé.

Éjfél múlt, a bécsi pályaudvaron egy csoport egyetemista alszik a csővázas hátizsákján, mint a hulla, mert a müncheni csatlakozás négy órát késik, a padok fémből vannak, hidegek, és valaki a csapat végén azt motyogja, hogy megnézte a menetrendet, de a menetrend hazudik. Ez az Interrail: nem az útiterv, hanem az, ami az útiterv helyett történik.
Az Interrail jegy ötlete bő ötven éve 1972-ben született, amikor az Union Internationale des Chemins de fer (UIC) a saját fél évszázados fennállására gondolt ki valamit: egy hónapig érvényes vasúti bérletet, amivel 21 év alatti fiatalok 21 ország vasútján utazhattak szabadon, 220 dollárért. A vasúttársaságok nem számítottak rá, mekkora tömeget indít el ez a papírdarab – egy kis füzetet, telistele bélyegzőkkel, ahol minden bélyegző egy éjszakát jelentett, amit ülve, fekve vagy állva húztak le egy fülkében idegenekkel, akikkel reggelre már svájci sajtot osztottak meg és címeket cseréltek egy szalvétára firkálva.
A fülkében valaki elővesz egy zsebkést, és óvatosan kaparja a bélyegző szélét a jegy sarkán – nem törli el, csak annyira mattítja, hogy a dátum kétértelmű legyen, ha egy fáradt kalauz ránéz éjfél után Zágráb előtt. Mások még korábban indigóval és karbonpapírral dolgozva készítettek ilyen jegyet vagy vettek feketén ismerősökön keresztül kapva a tuti tippet, a magyar fiataloknak akkor sem volt elég pénzük ilyen kedvezményes jegyre. A kalauzok persze tudták ezt. De aki többet akar tudni erről, az nézze meg a Kék Pelikan című animációs filmet, az pont erről szól.
A jegyünk egy hónapra szól, de a terv az első nap után szétesik. Valaki azt mondja Ljubljanában, hogy Bledet ki kell hagyni, mert tele van turistával, aztán két nappal később mégis ott ülnek a tó partján, mert a vonat, amivel tovább akartak menni, egyszerűen nem jött. A menetrend a papíron van, a valóság a váróteremben; a kettő ritkán találkozik, és éppen ez az, amit senki nem ír le a prospektusban.
A rendszer azóta felnőtt: ma már 33 ország vasútvonalain, hajóin és néhol buszjáratain is érvényes, a korhatárt eltörölték, digitális jegy váltotta fel a bélyegzős füzetet. A Budapest–Wien–Zágráb háromszögben nyáron naponta több tucat Interrail-utas fordul meg csak a Keleti pályaudvaron, hálózsákkal a padlón, az éjszakai csatlakozásra várva. A jegy filozófiája az maradt, ami 1972-ben volt: nem az számít, mennyi idő alatt érsz célba, hanem hogy egyáltalán elindulsz – erről szól az adásunk vasárnap délután 3 és 5 között, Panxnotded Miklós várja a hívásaikat és történeteiket.